Vasárnap Blairnek nem kellett dolgoznia, ezért ideje nagy részét a Raktárban töltötte Zoeval és Russellel zenét hallgatva. A szabad két órájában se unatkozott, ugyanis összefutott Nickkel, ezért beszélgettek egy kicsit. Érdekes volt, hogy két óra hossza alatt se tudott meg semmi újat a fiúról, mert ő mindig elterelte a beszélgetést valami hétköznapi, unalmas témára. A két óra elteltével Russel eljött a lányért, és visszamentek a Raktárba.
- Szia- mosolygott rá Zoe, mikor találkoztak.
- Heló- erőltetett arcára mosolyt Blair is.
- Szeretnél nézni egy filmet?-húzta föl játékosan a tökéletesre szedett szemöldökét Zoe.
- Hűha.. milyen filmet?
- Bármilyet.
- Menjünk- vigyorgott lelkesen a lány.- Vagyis...Russel?- nézett kérdőn a fiúra.
- Hm?
- Nem gond?
- Ja, dehogy...
- Oké.
- Induljunk-ragadta karon Zoe a lány.
A filmrészlegben több ezer polcnyi film sorakozott, Blair nem győzött hová nézni.
- Mit szeretnél?
- Mit lehet?
- Bármit- felelte egyszerűen.
- Hű... nem tudom... ajánlasz valamit?
- Nem tudom, milyen az ízlésed filmek terén, de ha mondasz egy műfajt, akkor könnyen segíthetek.
- Műfajt...?- ráncolta a szemöldökét.
- Hány filmet láttál eddig?
- Az unalmas szappanoperákon kívül, amik az öreg néniknek mennek esténként? Egyet se.
- Na ne. Semmit?
- Semmit.
- Hááát... akkor ez nehéz menet lesz.
- Russel..?- nézett segítségkérőn a fiúra Blair.
- Igen?- húzta fel meglepődötten a szemöldökét.
- Nem tudsz ajánlani valamit?
- Szoktál olvasni?-tette fel a látszólag egyáltalán nem ide tartozó kérdést.
- Néha... miért?
- Milyen témában?
- Hát... leginkább régi szerelmes regényeket olvasok..- sütötte le a szemét a lány.
- Hmmm..-lépett oda a kis géphez a fiú.-Mit szólnál ehhez?- bökött rá a képernyőre. A lány végigfutott szemével a leíráson, megnézte a képet, és nagyon érdekesnek találta a történetet, bólintott egyet.
- Szerintem ezt nézhetnénk.
- Oké. Akkor menjünk.
- Hova?
- Van itt egy rész, ahol a filmeket szoktuk vetíteni- kezdte magyarázni Zoe.
- Tényleg? Menjünk- bólintott Blair.
Amíg a moziterem felé tartottak, Blairnek feltűnt, hogy Zoe és Russel nem úgy viselkedtek együtt, ahogy többnyire szoktak. Az előző nap még el se engedték volna egymást, és szinte ki se másztak egymás szájából. Ezzel szemben most a lány elöl ment, a fiú pedig hátul, sőt a moziban is Blair került középre, amin még jobban meglepődött, mivel a film tipikusan romantikus volt, amit a párok végignyálaznának.
Amikor a film véget ért, Blair rögtön megkérte, hogy hadd maradjanak kicsit négyszemközt Zoeval.
- Figyelj... mi van veled és Russellel?
- Mi lenne?- húzta fel a szemöldökét a lány.
- Hát.. csak az, hogy tegnap még tökéletesen nyálas pár voltatok, most meg semmi.
- Ja.. szakítottunk- rántotta meg a vállát.
- Mi?- szaladt fel Blair szemöldöke.
- Hát na. Egy kapcsolat se tart örökké.
- Igen, de hát... egyik napról a másikra? És hogyhogy nem...?-harapta el a mondatot.
- Hogyhogy nem mi? Hogyhogy nem lettem depis? Vagy hogyhogy nem látszódott se rajta, se rajtam?
- Hát... igen.. nagyjából ez.
- Számítottam rá. Nem volt olyan stabil a kapcsolatunk, és inkább voltunk haverok, mint barát és barátnője.
-Aha.. oké- bámult értetlenül maga elé.
- Blair!-szólt oda Russel.
- Igen?
- Mehetünk?
- Ja, naná- bólintott picit a lány, aztán elköszönt Zoetól.
- Na, miről sutyorogtatok?
- Semmiről- rántotta meg nemtörődömül a vállát a lány, és kiindult a Raktárból.
Este Blair elővette a dédnagyanyja naplóját, és újra fellapozta, már sokadik alkalommal.
- Hahó- kopogott az ajtón Russel.
- Igen?- nézett rá a lány.
- Bejöhetek??
- Az a feladatod, nem?
- Igaz- nyitott be az ajtón.- Mit nézel?
- A naplót. Nem értem.
- Mutasd- ült le mellé az ágyra.
- Ez az egész olyan zavaros. Már többször végigolvastam,de egész egyszerűen semmi.
- Figyelj.Szerintem próbáld meg más szemszögből nézni. Tüntesd el az összes dolgot, amit eddig tudtál róla, kezdd úgy, mintha most lenne először nálad.
- Szerinted ez segít?
- Biztosan - mondta a fiú, és hogy nyomatékosítsa állítását, bólintott egyet.
- Oké. Akkor kezdjük elölről. - Blair becsukta a könyvet, mély levegőt vett, és kinyitotta az első oldalon.
A legelső papíron nem sok dolog volt.
"
- Szia- mosolygott rá Zoe, mikor találkoztak.
- Heló- erőltetett arcára mosolyt Blair is.
- Szeretnél nézni egy filmet?-húzta föl játékosan a tökéletesre szedett szemöldökét Zoe.
- Hűha.. milyen filmet?
- Bármilyet.
- Menjünk- vigyorgott lelkesen a lány.- Vagyis...Russel?- nézett kérdőn a fiúra.
- Hm?
- Nem gond?
- Ja, dehogy...
- Oké.
- Induljunk-ragadta karon Zoe a lány.
A filmrészlegben több ezer polcnyi film sorakozott, Blair nem győzött hová nézni.
- Mit szeretnél?
- Mit lehet?
- Bármit- felelte egyszerűen.
- Hű... nem tudom... ajánlasz valamit?
- Nem tudom, milyen az ízlésed filmek terén, de ha mondasz egy műfajt, akkor könnyen segíthetek.
- Műfajt...?- ráncolta a szemöldökét.
- Hány filmet láttál eddig?
- Az unalmas szappanoperákon kívül, amik az öreg néniknek mennek esténként? Egyet se.
- Na ne. Semmit?
- Semmit.
- Hááát... akkor ez nehéz menet lesz.
- Russel..?- nézett segítségkérőn a fiúra Blair.
- Igen?- húzta fel meglepődötten a szemöldökét.
- Nem tudsz ajánlani valamit?
- Szoktál olvasni?-tette fel a látszólag egyáltalán nem ide tartozó kérdést.
- Néha... miért?
- Milyen témában?
- Hát... leginkább régi szerelmes regényeket olvasok..- sütötte le a szemét a lány.
- Hmmm..-lépett oda a kis géphez a fiú.-Mit szólnál ehhez?- bökött rá a képernyőre. A lány végigfutott szemével a leíráson, megnézte a képet, és nagyon érdekesnek találta a történetet, bólintott egyet.
- Szerintem ezt nézhetnénk.
- Oké. Akkor menjünk.
- Hova?
- Van itt egy rész, ahol a filmeket szoktuk vetíteni- kezdte magyarázni Zoe.
- Tényleg? Menjünk- bólintott Blair.
Amíg a moziterem felé tartottak, Blairnek feltűnt, hogy Zoe és Russel nem úgy viselkedtek együtt, ahogy többnyire szoktak. Az előző nap még el se engedték volna egymást, és szinte ki se másztak egymás szájából. Ezzel szemben most a lány elöl ment, a fiú pedig hátul, sőt a moziban is Blair került középre, amin még jobban meglepődött, mivel a film tipikusan romantikus volt, amit a párok végignyálaznának.
Amikor a film véget ért, Blair rögtön megkérte, hogy hadd maradjanak kicsit négyszemközt Zoeval.
- Figyelj... mi van veled és Russellel?
- Mi lenne?- húzta fel a szemöldökét a lány.
- Hát.. csak az, hogy tegnap még tökéletesen nyálas pár voltatok, most meg semmi.
- Ja.. szakítottunk- rántotta meg a vállát.
- Mi?- szaladt fel Blair szemöldöke.
- Hát na. Egy kapcsolat se tart örökké.
- Igen, de hát... egyik napról a másikra? És hogyhogy nem...?-harapta el a mondatot.
- Hogyhogy nem mi? Hogyhogy nem lettem depis? Vagy hogyhogy nem látszódott se rajta, se rajtam?
- Hát... igen.. nagyjából ez.
- Számítottam rá. Nem volt olyan stabil a kapcsolatunk, és inkább voltunk haverok, mint barát és barátnője.
-Aha.. oké- bámult értetlenül maga elé.
- Blair!-szólt oda Russel.
- Igen?
- Mehetünk?
- Ja, naná- bólintott picit a lány, aztán elköszönt Zoetól.
- Na, miről sutyorogtatok?
- Semmiről- rántotta meg nemtörődömül a vállát a lány, és kiindult a Raktárból.
Este Blair elővette a dédnagyanyja naplóját, és újra fellapozta, már sokadik alkalommal.
- Hahó- kopogott az ajtón Russel.
- Igen?- nézett rá a lány.
- Bejöhetek??
- Az a feladatod, nem?
- Igaz- nyitott be az ajtón.- Mit nézel?
- A naplót. Nem értem.
- Mutasd- ült le mellé az ágyra.
- Ez az egész olyan zavaros. Már többször végigolvastam,de egész egyszerűen semmi.
- Figyelj.Szerintem próbáld meg más szemszögből nézni. Tüntesd el az összes dolgot, amit eddig tudtál róla, kezdd úgy, mintha most lenne először nálad.
- Szerinted ez segít?
- Biztosan - mondta a fiú, és hogy nyomatékosítsa állítását, bólintott egyet.
- Oké. Akkor kezdjük elölről. - Blair becsukta a könyvet, mély levegőt vett, és kinyitotta az első oldalon.
A legelső papíron nem sok dolog volt.
"
Patricia Gawell naplója
"And may the odds be ever in your favor."
X.21.
"
- Ez mit jelent?- bökött a lap közepén álló idézetre a lány, remélve, hogy a fiú tudja a száára ismeretlen nyelven íródott szó jelentését.
- Ez egy idézet egy régi filmből. - Russel közelebb ült a lányhoz, és magához húzta a könyvet. - Azt jelenti - ráncolta a szemöldökét -, szabad fordításban, hogy "Sose hagyjon el benneteket a remény."
- És nem szabad fordításban?
- Nem tudom pontosan. Valami olyasmit, hogy lehet, hogy ez mind az önök javára válik..
- Ebből hogy lett az előző?
- A filmben így fordították- rántotta meg a vállát.
- Értem. Na, akkor lapozzunk.
És ez után egészen késő estig a naplót bújták
